Hivatkozott Excel verzio:
Az Excel függvények közül szinte minden esetben a SZUM szokott lenni az első, amit megtanulunk. Legtöbbször sorokat vagy/és oszlopokat adunk össze. De mi történik akkor, ha új sort vagy oszlopot szúrunk a SZUM képlet elé? Az új oszlop nem lesz benne automatikusan az összegzendő tartományban. Tehát minden oszlop beszúrása után igazítani kell a SZUM függvény tartományán.
A megoldás a tartomány definíciójának újra gondolása
Azt szeretnénk elérni, hogy az összegzés a kezdőcellától a szumma képletet tartalmazó cella előtti celláig tartson. A képen lévő példa szerint azt szeretnénk, hogy az összegzendő tartomány a B13-ban kezdődjön és a képletet tartalmazó E előtti oszlop 13. soránál érjen véget. A kulcs itt az E előtti oszlop, amit nem konstansként, hanem dinamikusan akarunk kezelni.
Az OSZLOP() függvény
Az OSZLOP függvény megadja, hogy mi az aktuális oszlop, azaz melyik oszlopban van a képlet. Ha ebből kivonunk 1-et, akkor máris megvan a képlet előtti cella oszlopa. A példa szerint az E oszlopban van a képlet, ezért az oszlop függvény 5-öt ad eredményül, ebből kivonva egyet, a 4. oszlopot kapjuk, ami a D oszlop
Az összegzést tehát a B13-tól a 13. sor 4. oszlopáig szeretnénk elvégezni.
INDEX() függvény
Az INDEX függvény használható arra, hogy megkeressük egy sor vagy oszlop N-dik elemét. Jelen esetben a 13.sor OSZLOP()-1-dik elemét keressük, ami D13 lesz. A D13-ban jelenleg 49 van.
Az INDEX függvény segítségével az összegzendő tartomány megcímezhető így is:
=B13:INDEX(13:13;OSZLOP()-1)
Tehát az index függvény szerepelhet egy tartományhivatkozásban, azaz a kettőspont jobb vagy/és bal oldalán is, lényeg, hogy egy db cellát adjon vissza.
SZUM függvény
Végül már csak annyi van hátra, hogy ezt a tartományt összegezzük. Ha megvan, akkor teszteljük úgy, hogy beszúrunk egy oszlopot az E oszlop elé, és beírunk egy éréket az új oszlopba. Az új SZUM függvényünk automatikusan fel fogja venni a beírt értéket.
Letölthető munkafüzet
Sorok – Oszlopok hozzáadását automatikusan követő Szumma képlet