Igen valóban 🙂 a probléma az volt, hogy a makrózott valós idő cella formátuma nem egyedi volt, hanem idő és valamiért nem tetszett neki. Mondjuk most is az, mert egy kicsit másabb megoldást alkalmaztam, mégpedig egy elrejtett segéd cellában (U2) azt mondtam, hogy a bevitt statikus idő (ami szintén nem egyéni formátum) az =MA()+B2 a statikus idő értéke, majd erre hivatkozva: =HA(B2<>””;HA($R$1>U2+(1/24+20/24/60);”!!”;HA($R$1>U2+1/24;”!”;””));””) ahol az R1 a valós idő… De ez egyik megoldás értékéből sem von le semmit (hiába na, jó volt anno a tanárom 🙂 ) és ismét tanultam valamit. Ma is…
