Telefonszámunk: 1-472-0679

Képletek

Adott érték n-dik előfordulásának keresése egy oszlopban

Találkoztam néhányszor azzal az igénnyel, hogy egy tartományban egy adott értéknek ne csak az első, hanem a második, harmadik, n-dik előfordulást is meg lehessen keresni.

Az Excelnek erre nincs külön fügvénye, és a VLOOKUP (FKERES), illetve a MATCH (HOL.VAN) függvények csak az első előfordulást tudják megkeresni.

Vannak az Interneten segédoszlopot használó, megkerülő megoldások, de egyszer csak ráakadtam egy régebbi bejegyzésre, aminek a tanulmányozása után arra jutottam, hogy ez lesz a helyes megoldás.

Az eredeti cikk egy ősrégi Microsoft tudásbázis bejegyzés, Excel 4.0 és Excel 97 verziókra vonatkoztatva.

Nézzük a megoldást

Az alábbi ábrán látjuk a mintaként használt táblázatot. Tehát a feladat az lenne, hogy az „alma” szó második vagy harmadik előfordulását is meg tudjuk találni, és esetleg kivenni mellőle a hozzá tartozó értéket ugyanabból a sorból.

n-dik-elofordulas-alaptabla

Az ötlet azon alapszik, hogy ha tudnánk képezni egy listát az „alma” szót tartalmazó sorokról (1;4;6), akkor ezek közül a SMALL (KICSI) függvénnyel kiválaszthatnánk az n-dik legkisebbet, ami megadná az n-dik előfordulás munkalap-sorszámát. Jelen példában, ha az {1;4;6} tömb 2-dik legkisebb elemét keresem, akkor egy cellába beírhatom a következő képletet:

=SMALL({1;4;6};2)

Eredményként a 4-et fogom kapni.

Hogy lehet az „almás” sorok tömbjét előállítani?

Természetesen tömbképlettel. Végignézzük az „A1:A6” tartományt, és ha bármelyik eleme egyenlő az  „alma” szóval, akkor kivesszük az aktuális sor számát, különben egy üres sztringet.

Jelöljünk ki 6 egymás alatti cellát (mert 6 elemből áll a példa táblázat), írjuk be a következő képletet, és a végén nyomjuk meg a Ctrl+Shift+ENTER kombinációt!

=IF((A1:A6)<>"alma";"";ROW(A1:A6))

A cellákban a képlet kapcsos zárójelek közé került: {=IF((A1:A6)<>”alma”;””;ROW(A1:A6))} , és a kijelölt cellákban ez lett az eredmény:

sorok-tombje

Tehát megkaptuk a 1;4;6 listát, igaz, hogy közben vannak üres cellák is, de az nem baj. Már csak az van hátra, hogy ebből a listából kiválasszuk a SMALL (KICSI) függvénnyel mondjuk a második legkisebbet, azaz az „alma” szó második előfordulásának  munkalap-sorszámát (4)

=SMALL(IF((A1:A6)<>"alma";"";ROW(A1:A6));2)

A végén látható, hogy a második legkisebbet keressük. Ne felejtsük el ezt is a Ctrl+Shift+Enter-el lezárni.

Amennyiben a táblázat a munkalap első sorában kezdődött, akkor a megtalált munkalap sorszám egyenlő lesz az adott tartományban elfoglalt sorszámmal.

És a mellette levő érték?

Ha valójában az n-dik előfordulás melletti értéket keressük, akkor a sorszám ismeretében az INDEX függvénnyel célt érünk, azaz az egészet beágyazhatjuk egy INDEX függvénybe, ami a „B” oszlopból kiveszi a megkapott sorszámú elemet. Ezt a képletet is természetesen a tömbképleteket megillető Ctrl+Shift+Enter-el kell lezárni.

=INDEX(B1:B6;SMALL(IF((A1:A7)<>"alma";"";ROW(A1:A7));2))

n-dik-elofordulas-eredmeny

És mi van akkor, ha a táblázat nem az első sorban kezdődik?

Akkor egy kicsit matekozni kell a Sorokkal, de azért megoldható. Ha kíváncsi vagy rá, nézd meg a Videó anyagot is!

Ertek-n-dik-elofordulasa

  • Érték n-dik előfordulása

Tovább...

Intervallum tömbök

Ebben az anyagban leírtak megértéséhez hasznos lehet előbb ezt megnézni:

excel-tombok-tombkonstansok

Hogyan válaszolnánk meg Excel segítségével a következő kérdéseket:

  • Két egész szám között hány 3-al osztható szám van?
  • Két dátum között hány hétfő van?
  • Két dátum között hány dátum esik hétvégére

Megoldások

Első

Nézzük az első feladatot. Hagyományos módon ezt úgy csinálnánk, hogy képezzük egy oszlopba a növekvő értékeket, és mellette egy segédoszlopban logikai értékként megadnánk az oszthatóságot, majd feltételes összegzéssel megkapjuk az eredményt. Az ábrán látható, hogy a „B” oszlopban a hárommal való oszthatóságot vizsgáljuk.

oszthatosag-logikai-vizsgalatat

Ezután nincs több dolgunk, mint egy eredménycellába megszámolni a „B” oszlopban lévő TRUE értékek számát.

Mondjuk a „D2”-be írjuk be a képletet:

=COUNTIF(B2:B11;TRUE)

Második

A megoldást egyetlen képlettel is megadhatjuk, ami az egész tartományban vizsgálja az oszthatóságot, a visszakapott TRUE/FALSE értékeket 1-re és 0-ra alakítja, és összeadja az eredményt. Értelemszerűen csak ott lesz 1-es, ahol az érték osztható, és az 1-esek összegzése megadja, hogy hány szám van a tartományban, ami osztható 3-al.

=SUMPRODUCT(--(MOD(A2:A11;3)=0))

Tól-Ig tömbök képzése

Próbáljuk ki a következőket:

Egy cellába írjuk be a következő képletet, de mielőtt lezárnánk, nyomjuk meg az F9 billentyűt :

=SOR(INDIREKT("34:55"))

angol verzióban

=ROW(INDIRECT("34:55"))

A tartalom átváltozik erre

={34;35;36;37;38;39;40;41;42;43;44;45;46;47;48;49;50;51;52;53;54;55}

Tehát ez az összefüggés létrehozza a memóriában a kezdő és végérték közötti számok növekvő halmazát. (Ctrl+Z-vel vagy ESC-el lehet visszatérni.)

Ha a kezdő és a végérték nem konstans, akkor felvehetjük őket egy-egy cellába, és a képlet így alakul

=SOR(INDIREKT(A1 &":" & A2))

Látható, hogy az Indirekt függvénynek egy szövegre (stringre) van szüksége, ezt összefűzéssel állítjuk elő, belecsempészve a kettőspontot, mint a kezdő és a végérték elválasztójelét.

Ugyanez dátumokkal

A dátumokat ugyebár az Excel sorszámként kezeli. Egy egy szomszédos nap között pont egy egész különbség van. Két dátum közötti tömböt az előzőekhez hasonlóan képezhetjük, azaz a kezdő és végdátumot beírjuk két cellába, és az előző képletet beírva, majd F9-et nyomva ezt láthatjuk:

datumszamok-tombje

Tehát a 2013 január 1 és 5 közötti dátumszámok növekvő értékeit.

Mire jó ez az egész?

Ha visszatérünk a fenti feladatokhoz, akkor abban az esetben, ha nem akarjuk vagy nem lehetséges képezni a tömb elemeit külön a munkalapon, akkor ezt a megoldást alkalmazhatjuk a képletekben.

Hány hárommal osztható szám van két szám között (A1 és A2):

=SUMPRODUCT(--(MOD(ROW(INDIRECT(A1&":"&A2));3)=0))

Két dátum között hány hétfő van?

=SUMPRODUCT(--(WEEKDAY(ROW(INDIRECT($A$1 & ":" & $A$2));2)=1))

A WEEKDAY függvény magyar verzióban a HÉT.NAPJA. Azt mondja meg, hogy egy dátum a hét hányadik napjára esik. A képlet végén 1-el hasonlítjuk össze, mert a Hétfő a hét első napja.

Két dátum között hány dátum esik hétvégére

=SUMPRODUCT((WEEKDAY(ROW(INDIRECT($A$18&":"&$A$2));2)=6)+(WEEKDAY(ROW(INDIRECT($A$1&":"&$A$2));2)=7))

A hatodik nap a szombat, a hetedik nap pedig a vasárnap. A kettő közötti plusz jel a logikai VAGY műveletet jelenti.

Letölthető munkafüzet, Video

Ertekek-kozotti-szamolas-row-indirect

  • Növekvő számhalmazok

Tovább...

Excel tömbök, tömbkonstansok

Tömbök fogalma

A tömbök az Excel-ben értékek sorozatát jelentik. Általános felhasználás során nem igazán szoktunk foglalkozni a tömbökkel, hiszen azokat legtöbbször egyszerűen kijelöléssel határozzuk meg.

Ha például egy egyszerű összesítést (SUM /SZUM) alkalmazunk, akkor a fügvényvarázsló argumentum mutatja a kijelölt tartományt, mint tömböt.

Tömb a függvény varázslóban

Egy dimenziós tömbök

Az egy dimenziós tömbök egymás melletti vagy egymás alatti adatsorokat tartalmaznak. Próbáljuk meg a következőt!

  • Egy cellatartományba egymás mellé balról jobbra írjunk be értékeket. (Pl.: B1:K1)
    tomb-tartomany
  • Egy üres cellába írjunk egy egyenlőség jelet, majd jelöljük ki a B1:K1 tartományt (=B1:K1)
  • Nyomjuk meg az F9 billentyűt
  • Az Excel kibontja a kijelölést mint egy dimenziós tömböt

={1.2.3.4.5.6.7.8.9.10}

Próbáljuk ki ugyanezt egymás alatti értékekkel!

={1;2;3;4;5;6;7;8;9;10}

A vízszintes tömbnél az értékeket ponttal („.”) elválasztva látjuk, (oszlop szeparátor), a függőleges tömbnél pedig pontosvesszővel vannak elválasztva. (Sor szeparátor)

Sor és oszlop szeparátorok

A sorokat, illetve az oszlopokat elválasztó karakterek a vezérlő pult nemzetközi beállításaitól függenek. Emiatt a fenti példa különböző nyelvi beállítások esetén más elválasztó karaktereket eredményezhet.

Az elválasztó karakterek ellenőrzése

  • Lépjünk át a VBE felületre (ALT+F11)
  • Hozzuk elő a parancs ablakot (Ctrl+G)
  • Írjuk be a következő parancsokat
    ? Application.International(xlColumnSeparator)
    ? Application.International(xlRowSeparator)

Bővebben az Excel nemzetközi beállításainak vizsgálatáról egy korábbi oktatanyagban lehet olvasni:
Az Excel nemzetközi beállításainak lekérdezése

Két dimenziós tömbök

A két dimenziós tömbök valójában táblázatok, azaz több sort is tartalmaznak.

Töltsünk fel egy tartományt értékekkel, majd a fenti módszerrel jelöljük ki, majd nyomjuk meg az F9-et

ket-dimenzios-tomb

={"A".10;"B".20;"C".30}

Az látható, hogy a sorokat a pontosvessző, az oszlopokat pont jelzi.

Saját tömb konstansok

A képletekben használhatunk a fentiek szerinti tömbkonstansokat. Ezt legegyszerűbben úgy tehetjük, hogy a névkezelőben nevet adunk a tömbkonstansoknak.

  • Egy tartományba írjuk be a tömb elemeit (egy vagy két dimenzió)
  • Egy üres cellába a fentiek szerint bontsuk ki a tömböt, majd másoljuk ki (Ctrl+C)
  • Nyissuk meg a névkezelőt (Ctrl+F3), Hozzunk létre egy új nevet, és hivatkozásként illesszük be a tömböt
    Tombkonstans-nev
  • A forrástartományt kitörölhetjük

Használati példák

A tömbkonstansokat használhatjuk kisebb keresési tartományként azokban az esetekben, ha nem szeretnénk a forrás tartományokat a munkafüzet celláiban tárolni.

Az elnevezett tömbökben lehet bármelyik kereső függvénnyel keresni, és az összes, tartományokon értelmezhető függvényt használhatjuk.

Konkrét példákat a kapcsolódó videóban lehet majd látni.

Tömbök a képletekben

Képletek belsejében gyakran találkozhatunk olyan részekkel, amelyek tömböt eredményeznek, és ezt a tömböt dolgozza fel a képlet külső része.

Példa: mennyi 4 betűs vagy annál rövidebb szöveg van egy oszlopban? (A szavak az M1:M7 tartományban vannak)

=SZORZATÖSSZEG(--(HOSSZ(M1:M7)<=4))

A képlet működését a Videóban mutatjuk be.

Video

  • Tömbkonstansok az Excelben

Tovább...

Hibaüzenetek lecserélése – Hibakezelés

Ha adott egy olyan Excel tábla, amelyben a képletek hibaüzeneteket adnak vissza, felmerülhet az igény a hibaüzenetek megváltoztatására, törlésére.

Ezzel kapcsolatban már volt egy korábbi anyag, amelyben az IFERROR (HAHIBA) függvényt mutattuk be, ami pont erre való. De mit tehetünk akkor, ha már adott a hibákat tartalmazó táblázat, és a képletekhez nem nyúlhatunk?

Segéd oszlopban, külön képlettel vizsgáljuk a hibát, és ha fennáll, egyéb értéket adunk, különben megtartjuk az eredeti eredményt. A képen látható példában a hibaüzenetet nullára cseréljük.

A képlet angol verzióhoz

=IF(ISERROR(B2);0;B2)

A képet magyar verzióhoz

=HA(HIBÁS(B2);0;B2)

Ezt a megoldást akkor érdemes használni, ha a tráblázathoz új sorok is adódhatnak, és a hibakezelés képletet csak le kell húzni és kész.

Hibaüzenetek cseréje speciális kijelöléssel

  1. Válasszuk a speciális (irányított) kijelölést: F5->Special… (Irányított…)
  2. Jelöljük be azt, hogy képleteket, azon belül hibákat keresünk. Ez kijelöli az összes hibaüzenetet, ezek közül az elsőben lesz az aktív cella
  3. Gépeljük be azt az értéket, amit a hibák helyett látni szeretnénk, pl.: nulla
  4. Ctrl+ENTER-rel zárjuk le, ami az össze kijelölt cellába ugyanazt az értéket viszi be.

Mindez animációban

Tovább...

Feltétel szerinti szélső érték – MAXIF vagy MINIF

Az Excel újabb verzióiban megjelentek a feltétel szerinti átlagszámítást végző függvények, de feltétel szerinti maximum vagy minimum számításhoz már ügyeskedni kell, mert direkt függvény még nem áll rendelkezésre.

A neten több megoldást is lehet találni a problémára. Ezek közül a tesztelések során, az itt ismertetésre kerülő az, amelyik minden esetben helyesen működik, még akkor is, ha a kiválasztandó számok pl. negatív értékek.

Feladatok

  • Képlettel határozzuk meg az alábbi táblázatból a legnagyobb értéket az „A” kategóriában!
  • Az érték oszlopban melyik a legnagyobb vagy legkisebb páros szám?
  • stb…

Megoldás segédoszloppal, két lépésben

Elsőként nézzük meg azt a képletet, amellyel megállapíthatjuk a legnagyobb értéket az „A” típusok közül.

Ezt papíron, vagy szemmel úgy csinálnánk, hogy kikeressük az összes „A” típusú sort, és a hozzájuk tartozó értékek közül kiválogatjuk a legnagyobbat. A fenti táblázattal könnyű a helyzetünk, mert sorba van rendezve típus szerint, és ráadásul csak 8 sora van.

A „C” oszlopt használva segéd oszlopként, a következő képletet írjuk a C2 cellába, majd lehúzhatjuk a teljes oszlopra:

=IF(A2="A";B2)

Eszerint, ha az „A” oszlopban „A” érték van, akkor a „C” oszlopba írja be a „B” oszlopból az értéket. Különben ágat nem adunk meg a HA (IF) függvénynek, ekkor automatikusan  a hamis ág FALSE érték lesz.

Ezek után nincs más dolgunk, mint egy külön cellába lekérni a „C” oszlop maximumát vagy minimumát.

Megoldás tömbképlettel

Ez a megoldás azt használja ki, hogy az Excel képes tömbökkel is dolgozni. Próbáljuk meg, hogy a fenti táblázat alapján egy üres cellába beírjuk ezt:

=A2:A9="A"

majd ENTER helyett nyomjuk meg az F9 billentyűt!

Ezt fogjuk látni:

Azaz a tartomány minden elemére kiértékelte az egyenlőséget, és egy logikai tömböt adott vissza az eredménnyel.

Ctrl-Z-vel visszatérhetünk a képlethez, és egészítsük ki a következőre:

=IF(A2:A9="A";B2:B9)

A HA (IF) függvény megvizsgálja az egyenlőséget az „A” oszlop elemein, és ha egyezőséget talál, akkor visszaadja a „B” oszlop megfelelő elemét, különben pedig FALSE értéket. Próbáljuk megint az F9-es trükköt:

Nincs más hátra, mint ennek a tömbnek venni a MAX vagy a MIN elemét.

=MAX(IF(A2:A9="A";B2:B9))

A képletet tömbképletként kell bevinni, azaz ENTER helyett a Ctrl+Shift+ENTER-rel kell lezárni!

{=MAX(IF(A2:A9=”A”;B2:B9))}

Letölthető minta munkafüzet

MAX-IF.xlsx

Demo VIDEO

Ami működés közben mutatja a két megoldást, és bónuszként tartalmazza azt is, hogy hogyan tudjuk kiválasztani egy tartományból a legnagyobb vagy legkisebb páros számot.

  • Feltételes Maximum vagy Minimum kiválasztás képlet

Tovább...

Excel – VAGY feltétel szerinti megszámlálás

A kezdetekben a feltétel szerinti megszámlálásra adták nekünk a COUNTIF (Darabteli) függvényt, ami csak egy feltétel szerinti megszámlálást tud.

Majd a több feltétel szerinti megszámlálásra adták nekünk az Excel 2007-től a COUNTIFS (Darabhatöbb) függvényt, de ez csak a több feltétel egyidejű teljesülése esetén jó (ÉS kapcsolat)

Mi van akkor, ha VAGY feltételek szerint szeretnénk megszámlálni?

Kapcsolódó anyagok

  • Több feltétel szerinti megszámlálás VAGY kapcsolattal

Tovább...

Az Excel kalkulációs idejének mérése

A nagy méretű, sok képletet tartalmazó munkafüzetekkel bizony meggyűlhet  a bajunk. A képletek állandó újraszámolása sok időbe telhet, és ez gátolhatja a munkavégzést.

Ilyenkor ki szoktuk kapcsolni az automatikus újraszámolást, és áttérünk manuális újraszámolásra, amihez a következő billentyűkombinációkat használhatjuk:

  • F9 – minden nyitvalévő munkafüzetben újraszámolja azokat a képleteket, amelyeknek az elődcellái változtak , tehát csak az általa szükségesnek vélt képleteket számolja újra.
    (VBA: Application.Calculate)
  •  Shift+F9 – Az előzőt teszi, de csak az aktuális munkalappal.
    (VBA: ActiveSheet.Calculate)
  •  Ctrl+Alt+F9 – Minden nyitott munkafüzetben minden képletet újraszámol.
    (VBA: Application.CalculateFull)
  • Ctrl+Shift+Alt+F9 – Minden nyitott munkafüzetben minden képletet újraszámol, és ellenőrzi, illetve újraépíti a függőségeket.
    (VBA: Application.CalculateFullRebuild)

Ha számít a sebesség, és egy problémára többféle megoldási ötletünk is van, akkor érdemes lehet a gyorsabbat választani. A sebesség vagy egyértelműen látszik, vagy mérni kell. Például kevesebb mennyiségű teszt adaton végzett mérés rámutathat a majdani sok adattal történő viselkedésre.

Az Excel kalkuláció mérése

Van egy nagyon érdekes cikk az Excel 2007-es verzióhoz, ahol a működési sebességet befolyásoló tényezőket taglalják.
Itt a link: http://msdn.microsoft.com/en-us/library/aa730921.aspx

Megadnak ott egy VBA kódot, amivel a fenti újrakalkulációs időket lehet számolni. Elég, ha a kódot tartalmazó munkafüzetet megnyitjuk, és máris használhatjuk a mérést. A kódokat tartalmazó munkafüzet letölthető az excel-bazis.hu-ról is.

Munkafüzet a meres kódjaival

A MICROTIMER() függvény Windows API hívásokkal éri el az operációs rendszer óráját, így akár mikroszekundumokat is képes mérni. A mérés úgy működik, hogy kikapcsolja az automatikus újrakalkulációt, majd a választott kalkulációs móddal újraszámol, közben pedig megméri az eltelt időt. A mérés végén az eredményt másodpercben egy üzenetben megjeleníti, majd beírja azt az aktuális cellába.

Fontos: Mivel a Windows nem Real Time rendszer, a mérések pontosságának fokozása érdekében érdemes 3-4 alkalommal megismételni, és  a kapott eredményeket átlagolni.

A videóból pedig kiderül, hogyan kell használni.

  • Kalkulációs modell mérése

Tovább...

Dinamikus névtartomány használata az Excelben

Az Excelben kijelölt tartományokat el tudunk nevezni, és a képletekben a címtartományok helyett a neveket használhatjuk. Ezzel kissé áttekinthetőbb, jobban karbantartható képleteket kapunk.

Sok olyan függvénye van az Excelnek, ahol az egyik, vagy akár több argumentum is egy tartomány. (Fkeres, Szumha, Darabhatöbb, Szum, Darabteli, Hol.Van, stb…). Ha a képletekbe beledrótozzuk a címtartományokat, és változik a tartomány mérete, főleg ha új adatok kerülnek  a végére, akkor a hivatkozásokat is mindig utána kellene igazítani. Ugyanez érvényes egy PIVOT táblára is, ami a PIVOT létrehozása után az adattábla végére került adatokról nem vesz tudomást, hiába frissítjük.

A következő videóban azt lehet megnézni, hogy hogyan hozhatunk létre és kezelhetünk névtartományokat, illetve hogyan oldhatjuk meg azt, hogy a tartomány növekedését a névhivatkozás automatikusan kövesse, így ne kelljen törődni a képletekkel és kimutatásokkal.

Dinamikus (frissülő) névtartományok létrehozása

Tovább...

Logikai értékek változtatása 1-re vagy 0-ra

Az Excelben a logikai kifejezések és függvények eredménye alapértelmezésként „IGAZ” vagy „HAMIS” („TRUE”/”FALSE”).

Előfordulhat, hogy ezeket a megfelelő számra, azaz 1-re vagy 0-ra kell konvertálni, például azért, hogy megszámolhassuk őket. Az átalakítással sima összeadássá egyszerűsíthetjük a dolgot.

Az átalakításra leggyakrabban a dupla mínuszjelet használják, de tulajdonképpen bármilyen matematikai művelet megteszi, ami az eredeti értéket nem változtatja meg.

Legegyszerűbben úgy próbálhatjuk ki, hogy egy cellába beírjuk  a következőt:

Magyar: =- -IGAZ

Angol: =- -TRUE

Önmagában ennek persze semmi értelme, de képletekben alkalmazva már jól használható.

Néhány lehetőség az átalakításra (A1-ben van a logikai eredmény)

=–(A1)
=(A1)*1
=(A1)/1
=(A1)+0
=(A1)^1
=ABS(A1)

Például szeretnénk megtudni, hogy egy oszlopban (A1:A10) hány páros szám van.

  1. Egy segédoszlopban (B oszlop) vizsgáljuk  a párosságot
    =MARADÉK(A1;2)=0 (IGAZ/HAMIS eredményeket ad)
  2. Módosítjuk a dupla mínuszjellel: =–(MARADÉK(A1;2)=0) -> (0/1 eredményeket ad, a zárójel fontos!)
  3. Összeadjuk a segédoszlopot

Az egészet egy db speciális képlettel is meg lehet csinálni, de azt csak a VIDEO-ban lehet megnézni.

  • Páros számok megszámlálása egy tartományban

Tovább...

Az univerzális Ctrl-ENTER

Az Excel egyik nagyon hasznos lehetősége a Ctrl-Enter. Több dologra is lehet használni, de végül is ez a több dolog mind ugyanaz, csak különböző szituációkban.

A Ctrl-Enter alapvetően a cellaszerkesztés lezárására való. Abban tér el a sima ENTER-től, hogy a szerkesztés lezárása után a szerkesztett cellán marad a cellakurzor. Tehát hatása ugyanaz, mint a szerkesztőléc bal oldalán a pipa ikon.

A Videóban a Crtl-Enter használatát lehet látni különböző szituációk esetén:

  • Egy cella szerkesztésének lezárása
  • Tartomány feltöltése egyforma adatokkal egy pillanat alatt
  • Képlet másolása formátum nélkül
  • A Ctrl+Enter használata

Tovább...